3. fejezet: Bosszú

3.fejezet

Nekem végem. Ennyi. Könnyeim szinte fátyolként takarják a világot előttem. Nem mintha látni akarnám. Senkit sem akarok látni most Tyrán kívül. Nem akarom látni a szemükben tükröződő boldogságot, ahogy barátnőikkel, barátaikkal együtt - Fény, vagy Sötétség angyalnak készülve - ugrándoznak, nevetnek, buliznak, hülyéskednek. Azt akarom, hogy mindenki érezze, milyen elkeseredett vagyok. Persze nem akarok senkinek rosszat, azon az angyalon kívül, aki kitalálta ezt a szabályt. Vele bármit csinálnék azért, hogy ilyen rosszul érezze magát, mint én. A családját vagy a legjobb barátját szakítottam volna el tőle, mint ahogyan azt velem is tették. Bár az ilyen az nem is angyal, inkább ördög...

  Tyra tudta. Tudta, hogy ez lesz. Tudta, hogy el fognak minket választani. Azért volt a pár nappal ez előtti kifakadása, amikor megígértette velem, hogy ne felejtsem el. - De honnan tudta meg? - Töprengtem el ezen sokszor, de mégsem találtam választ.

Óráknak tűnő pillanatok után Nettie nyitott be, egy nagy táskával az egyik, és egy tálcával pedig a másik kezében. A táskából sokféle dolog előkerült: olló, egy jó vastag boríték, néhány jó film, egy csomó zsepi, fényképalbumok, és egy karaoke-készlet. Hű! Úgy látszik Nettie fel akar vidítani.

  A tálcára egy óriási tál popcorn, 3-féle üditő, néhány fürt szőlő, egy alma és csoki volt előkészítve. Valamint Nettie hozott még egy villát, kést, facsarót, és kis üvegpoharakat is.
  Nem igazán értettem, hogy a facsaróval mit akar kezdeni, de a facsaró végül is eltörpült a hipó és a sósav mellett, amiket ezek után hozott be. Értetlenül néztem rá, amikor kezembe nyomta a borítékot.
-Először nézd meg ezt, utána elmagyarázom. - Adta ki az utasítás húgom, én meg halványan bólintottam. Hát, oké. Ha ő ezt akarja... Néztem meg kelletlenül a borítékot, ám mikor megláttam Tyra nevét a "Feladó" mezőben, azonnal kinyitottam, és szinte faltam a sorokat.



Drága Lileeh!

Igazán sajnálom, hogy így derült ki, így kellett megtudnod, hogy... Szóval tudod.
Mostanra már bizonyára rájöttél, mi volt az oka a kifakadásomnak. Előtte lévő éjszaka tudtam meg. Akkor tudtam meg családom részletes múltját.  Ott, éjszaka találkoztam Anyámmal, és a többi ősömmel. Ők mondták el ezt az egészet. Azt, hogy egyenes ági leszármazottja vagyok a az első sötétség angyalnak. (Azért sem írom nagybetűvel!) Mint ahogy te is, csak te az Első Fény Angyalnak...
Így szinte biztos, hogy útjaink végleg különválnak. Remélem, te is úgy fogsz emlékezni rám, ahogy én Rád. Egy okos, gyönyörű, kedves, vicces barátnőként, akivel együtt nőttem fel. És akire bárhol is leszek, gondolni fogok. Remélem sok sikered lesz a Földön! Szeretlek, Lil!

Ha majd egyszer nem látsz többé,                      Kérlek, hogy emlékezz úgy, ahogy én,
soha ne hidd, hogy barátságunk oda!                 barátod voltam s te jóbarát.
Mert a barátság a lélekben terem,                      Szebb volt a szép akkor, s több volt a fény,
a lélek pedig nem hal meg soha.                         Velünk volt boldog az egész világ.

Örök barátsággal,
                                       Tyra Bridget A. Natell

U.i.: Ne keress, úgy csak nehezebb a búcsú.

  Könnyeim újra végigcsorogtak arcomon.
  Mikor Tyra levelét vissza akartam rakni a borítékba, akkor vettem észre
valamit. Óvatosan belenyúltam a borítékba, amikor kitapintottam a kis tárgyat. Kiemeltem a kis ékszert és önkéntelenül elmosolyodtam. Hát igen, jellemző Tyra-ra. Utolsó ajándék, utolsó levél...  Alaposan körbeforgattam a kis, szívet formázó borostyánból készült nyakláncot. Bárcsak én is adhattam volna neki valamit!
  Pár pillanat ezernyi emlék kúszott be agyamba már a levél által is. Eszembe jutott, amikor megtudtam, hogy Tyra sorsolt neve Agatha, és én meg elárultam neki az enyémet. Akkoriban, amikor ketten voltunk, csak sorsolt nevünkön hívtuk egymást. Hát igen.... Agatha és Aurelia, a két legjobb barátnő.
  Közös volt bennünk az is, hogy mindketten utáltuk sorsolt nevünket, egyikünk se volt olyan szerencsés, mint mondjuk Abby, akinek teljes neve Abby Misha Victoria Sabrene. Persze ezt is csak véletlenül láttam, az oklevelén, mivel sorsolt nevüket sokan titkolják, így gondolom ő is.
  Az angyaloknál szokás, hogy mindenkinek a szülei kettő keresztnevet választhatnak, a harmadikat sorsolják neki, a tavaszi napfordulókor megrendezett Bemutatáson. Így lettem én Lillian Estelle Aurelia Skyer, Tyra meg Tyra Bridget Aghata Natell.
  Amint elolvastam a levelet, rögtön eleredtek könnyeim. Nettie az csak ült, átölelt és adogatta a zsepiket, hogy megtörölhessem az arcom. Majd, miután már kicsit kezdtem lenyugodni, kezembe nyomta az almát, és megszólalt:
- Bosszuld meg. - Én erre először csak elmosolyodtam, majd kis idő után arra jutottam, mért is ne? Először apró darabokra vágtam az almát, és mindegyik részével különböző "kínzásokat" hajtottam végre. Sósavba raktam, kifacsartam, agyonnyomtam, hipóba raktam... Végül már csak nevettem magamon. Egy almát kínzok.
- Nem vagyok normális. - fordultam hugomhoz, majd mindketten elnevettük magunkat. A délután további részében karaokeztunk, filmet néztünk, és egyre inkább feloldódott a hangulat. Csak néha, egyszer-egyszer lábadt könnybe a szemem, mikor eszembe jutott egy-egy közös emlék Tyraval. De ezeken a pillanatokon is túljutottam hugom segítségével.

Az első díjam! :)

AZ ELSŐ DÍJAM

Nagyon szépen köszönöm a díjat Ashley-nek. :)

Szabályok:
Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.
A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni.
11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
11 embert meg kell jelölni és linkelni.
Nincs visszaadás/visszajelölés.


11. dolog magamról:

1. Utálom az uszodákat.
2. Van egy macskám.
3. Barna hajam van.
4. Szeptember 4-én születtem.
5. Kitűnő tanuló vagyok.
6. Egyáltalán nem tudok táncolni.
7. Vagy 5-féle folytatást terveztem el a Twilight sagának. Amikor nagyon unatkozok, azokon gondolkodok. :P
8. Kedvenc időtöltésem a zenehallgatás, olvasás, és imádok a barátaimmal lenni. Persze írni is nagyon szeretek.
9. A barátaim 90%-a legalább fél évvel időseb nálam.
10. A regényem alapját egy Axe reklám képezi, persze a terv azóta sokat változott. ( Axe-Még az angyalok is bűnbeesnek) :D

11. kérdés Ashley-től:

1. Mi a kedvenc városod?
London és Brisbane.

2. Melyik sztár helyébe lennél szívesen?
Jó nekem így ahogy vagyok. Persze bizonyos dolgokat elfogadnék a sztárságból. :)) Meg a mostani sztárok amúgy is... No comment.

3. Miért kezdtél el írni?
Egyszerűen voltak gondolataim, amiket szerettem volna megosztani a világgal. És ez könnyebb, mint füzeteket vásárolni, és azokba írni, azt mutogatni mindenkinek. :)

4. Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
Hű, ez neház kérdés... Nem is tudom, szerintem tíz év múlva egyetemistaként tanulni fogok még. És remélem is. ;)

5. Milyen állat lennél? :D
Cica, az egész nap csak fekszik. :D

6. Hol laknál szívesen?
Angliában illetve egy távoli szigeten, ahol saját részem van a tengerpartból. :D

7. Kedvenc együttes?
Egyértelműen Prodigy. :D Kicsit távol áll a stílusa az angyaloktól, de attól még az is egyértelműen én vagyok. Rajtuk kívül szeretem még a Killerst is. :)

8. Kedvenc dalaid?
Szinte állandóan változnak. Nyár eleje óta Oceana-Endless summer az aktuális kedvenc.

9. Kedvenc író?
Libba Bray, Leiner Laura, J.K.Rowling, ők a favoritok. :D Szeretek még másokat is, de közel sem annyira. Libba Bray Gemma Doyle-triológiáját szeretem nagyon, Leiner Laurától egyértelműen az SzJG, Rowlingtól pedig Harry Potter a kedvenc.

10. Mi a célod a jövőre nézve? :)
Bár elég határozott, tervező embernek gondolom magam, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Persze vannak céljaim, de nem tudok konkrétan kiemelni valamit.

11. Csoki vagy vanília? :D
Csoki. :D

Az én kérdéseim:

1. Mi a kedvenc színed?
2. Kedvenc filmed?
3. Hozzád legközelebb álló zene?
4. Szerinted mi az élet célja? :D
5. Mi jut eszedbe, ha azt mondom: élvezet?
6. Mit szeretsz, illetve nem szeretsz a nyárban?
7. Melyik a kedvenc napod a hét közül, és miért?
8. Milyen sorozatokat nézel?
9. Mi számodra az ideális hétvége programja?
10. Mi a kedvenc illatod?
11. Mit sportolsz, illetve, ha nem sportolsz, akkor melyik sportot próbálnád ki legszívesebben?

És akinek küldöm:

Puszmó

(Tudom, tudom hogy 11 ember kéne, de nem olvasok annyi blogot egyszerre.)

2. fejezet: Az ünnepség

2. fejezet

Hangosan szipogott és zokogott a vállamon. Nem tudtam, mi rosszat mondtam, ami ennyire kiborította. Tyrának mindig is voltak ilyen pillanatai. Soha sem tudtam teljesen kiigazodni a hangulatváltozásain. Hirtelen nekikezdett, s ilyenkor tanácsos volt megvárni, mire megnyugszik, s utána már olyan, mintha mi sem történt volna.

                                                                             *    *    *

  A következő 2 napban szinte el sem engedett, mondhatni kiskutyaként követett egész nap. De ez engem egyáltalán nem zavart, örültem, hogy vele lehetek. Tudom, ez hülyén hangzik, de nem teltem be azzal a 21 évvel, amit szinte egyfolytában együtt töltöttünk. 

  Mikor kicsi voltam, együtt játszottunk, labdáztunk egész nap. Most inkább beszélgettünk, nevettünk. Végre kipróbálhattunk egy-két földi szokást is, Tyra egyik nővérének köszönhetően: kisminkeltük magunkat! Ugyanis ő, mivel már angyal, és járt a földön, beszerzett nekünk egy-két érdekes cuccot. Kicsit fura érzés volt sminkben lenni, de amikor már belejöttünk nagyon élveztük mind a ketten. Igaz, néha összekevertük a rúzst a szemhéjpúderrel vagy az arcpirosítóval, de megérte kipróbálni. Mikor rájöttünk ezekre a dolgokra, csak úgy dőltünk a nevetéstől. Hát ezért néztek ki a halandók annyira másként a képeken sminkkel!
  Tyrának nagy családja van: eddig 2 nővérével találkoztam, Mirabelle-lel, és Corinnával, valamint hugával, Kallie-vel is régóta ismerjük egymást. Rajtuk kívül van még két bátyja, Nolan és Luke. Tyra-nak csak az anyja él, Darlene, nekem csak Mrs. Natell.
  Ezzel szemben nekem csak egy nővérem, Sasha, és egy hugom van, Lynette, Sasha-nak és nekem csak Nettie. Sasha tavaly előtt ment le a földre, azóta nem találkoztunk. Hugom, Nettie 3 évvel fiatalabb nálam. A szüleink eltűntek, és még ma sem magyarázta meg senki, hogy hogy történhettek ezek a dolgok. Egyszerűen ráfogták az esetre, hogy nem vigyáztak eléggé, és meghaltak.
  Az angyalok körében az a szokás, hogy először minden angyal munkába áll 19 éves korában, és legkevesebb 20 év elteltével jöhet vissza, és alapíthat családot.  Kivétel ez alól a szabály alól az őrangyalok, akiknek egész életükben a védencükkel kell maradniuk. Épp ezért szerencse, hogy lassan öregszünk, és egy angyal akár 200 évig is elél. Így alapíthat egy őrangyal is családot.
  Sasha rendszeresen ír levelet, aminek nagyon örülök. Ő per pillanat múzsa, tehát, mint mindenki a családunkban, ő is Fény Angyal. Nagyon jól végzi Sassy a dolgát, sokat és sokan dicsérik. Emlékszem, volt olyan, hogy még nekem is gratuláltak!
  Együtt készülődtünk az ünnepségre. Segítettem kiválasztani neki az ideális ruhát, és a haját is megcsináltam szépre. Ő is sokat segített nekem, nélküle nem is tudom, hogy sikerült volna minden időre.
  Bár végül is mindegy lett, hányra lettünk készen, így is, úgy is késtünk. Ugyanis az utolsó percben még hirtelen eltűnt a meghívóm, és csak meghívóval lehet bejutni. Ezzel elment még negyed óránk, és a "20 perccel a kezdés előtt" érkezésből lett végül "két perccel a kezdés előtt érkezés".
  A teremben mindenfelé különböző színű, szebbnél szebb ruhába öltözött ismerőseink voltak, a székeken pedig megszámlálhatatlan mennyiségű rokon, barát ült. Társaink tőlünk a legtávolabbra eső sarokban álltak, és épp bőszen magyarázott valamit nekik a tanárunk, mikor odaérkeztünk hozzájuk.
  - ...terembe kell menni. Akkor sok sikert! - Csíptem el mondandójának utolsó pár szavát.
  Épphogy csak be tudtunk állni társaink mellé Tyrával, amikor elkezdődött az ünnepség. Névsor szerint kellett állni, amit késésünk miatt persze nem tudtunk, így ez is nagy kavarodást okozott. Végül, mire beállt Tyra Kiana Munds mögé, pont ő következett.
  -Natell, Tyra! - szólította fel őt az okleveléért a ceremóniamester, majd adta oda neki az eredményt. Tyra kicsit remegett, de végül gyorsan lement ő is a színpadról.
  Mikor én jöttem az a pár pillanat ami alatt a többiek átvették az oklevelüket, saját szemszögömből éveknek tűnt. Úgy éreztem, mintha sose jutnék át a színpadon, bizonytalanul lépkedtem fel a fehér márványlépcsőkön majd sétáltam végig a színpadon az oklevelemért.
  Az oklevél tulajdonképpen egy borítékban lapult, s a borítékon csak a nevem szerepelt. Az oklevél színéről lehet legkönyebben megállapítani, hogy Fény, vagy Sötétség Angyal lett-e az illető. Fehér oklevelet Fény Angyalok kapnak, míg feketét a Sötétség Angyalai.
  Óvatosan kinyitottam a borítékomat, éééééés: Fény Angyal lettem! Éljeen! Teljesült az álmom! Pár nap múlva már a Földön leszek, találkozok Sassyvel, vagy őrangyal leszek, vagy....

  Nagy lelkesedésemben észre sem vettem, hogy körülöttem mindenki, amint megnézte a borítékját, rögtön el is siet az egyik terembe a kettő közül. Az egyik ajtó a Sötétség, másik meg a Fény Angalaihoz vezet. Csak azt nem tudom, hogy melyik melyik. Hát persze. Az angyaloknál szinte már bevett szokássá vált az évek alatt, hogy semmit sem tábláznak ki, így ha akarsz valamit, muszály megkérdezni.
  Szerencsémre az előttem lévő Abby Sabrene is pont akkorra nézte meg a saját oklevelét is, és ahelyett, hogy elment volna, rögtön a segítségemre sietett, mikor látta rajtam, hogy nem tudom, hogy most hova menjek, és mit kezdjek magammal.
  Abby magas, vékony lány volt, és rövid szőke haja méginkább kiemelte arcát. Fekete ruhája is egyszerű, és mégis valahogy fenséges volt. Haját, mint minden hétköznap, most is lógni hagyta. Szinte már meg is fogalmazódott bennem a mottó miközben eltervezte megjelenését: A kevesebb néha több.
- Szia Lily, Fény? - Kérdezte mellém lépve.
- Szia. Igen. Tudsz segíteni, hogy most melyik terembe menjek? - Mutattam az előttem lévő két ajtóra.
- Természetesen. Fény Angyalai balra, Sötétség Angyalai jobbra. Jössz? - Nyújtotta a kezét felém mosolyogva.
- Persze, menjünk! - Szóltam és beléptünk.
  Mikor megláttak minket, éljenzés tört ki. Mindenki hívott, hogy üljünk melléjük, de én csak egy arcot kerestem...
- Tyra? - kérdeztem meg végül Abbyt is, hátha csak én nem vettem őt észre.
- Nem látom sehol. Lehet csak kiment mosdóba, és csak azért nincs itt. - Próbált nyugtatni, mert tudta, hogy Tyra mennyire fontos nekem.
  Vártuk, vártuk, de nem tűnt fel. Végül szomorúan feladtam a reményt. Ha ő Sötétség Angyala, akkor sem történt semmi. Ugyanúgy folytatódik minden, ahogy eddig. Sokat nevetünk, beszélgetünk egymással, ezen túl is.
  A teremben még elmondták, hogy végül kinek mi lesz a foglalkozása. Szinte ugyanolyan volt ez az ünnepség is, mint az előző, amin az okleveleket osztották ki. Szóval újra végig kellett szenvednem azt a sok időt, ameddig eljutottak az "S" betűig.
  De előtte, még mikor csak az "F" betű jött volna, teljesen elpirulva lépett be Eugenia Gerrard is, aki rákvörösen mesélni kezdte, hogy ő véletlenül a Sötétség Angyalaihoz ment be, és ezt csak akkor vette észre, amikor nem szólították. Még abban a percben közbekérdezett a Sötétség Angyalainál, hogy őt mért nem hívják ki. Akkor jöttek rá, hogy Eugenia nem is Sötétség Angyala.
  Mindenki a nevetését próbálta magába fojtani. Hirtelen valaki bekiáltott.
- Téged se az eszedért fognak elrabolni! - Erre már senki se tudta visszatartani a röhögését.
- Kik? - Kérdezett közbe Eugenia is. Most már a Legfőbb Fény angyal is nevetett, Eugenia meg értetlenül nézett körül.
  Végül, mire az Eugenia által kiváltott általános derültség alábbhagyott, folytatódott az ünnepség. Előbb-utóbb elérkeztünk az "S" betűhöz is, nagy örömünkre.
- Sabrene, Abby! - szólították Abbyt, aki az izgalomtól remegve sétált fel a színpadra. Ott kevésbé halkan, úgy, hogy ne halljuk, elmondták neki jövőbeli foglalkozását.
  Abby boldogan ült vissza mellém, és újságolt be jövőjéről.
- Júj, Lily, képzeld, őrangyal leszek! El sem hiszem! Egész eddigi életemben erről álmodtam! Hát nem csodálatos?!
- De, gratulálok!
- Helen, Trust! - szakította félbe ujjongó beszélgetésünket a Legfőbb Fény Angyal hangja.
  Értetlenkedve néztünk egymásra. És én? Engem mért hagytak ki? Kissé félve, de értetlenül vártam végig Abbyvel az újabb ünnepség végét, hogy utánajárhassak a dolognak.
  Az ünnepség végén nem is nekem kellett átverekednem magam a tömegen, a Legfőbb Fény Angyal nézett felém, és jelezte, hogy kövessem. Tétovázva mentem utána a színpad mögé, de előtte még gyors búcsút vettem Abbytől.
- Szia, akkor majd találkozunk!
- Szia, biztos ne kísérjelek el? - Kérdezte meg még egyszer Abby, hátha mégis megengedem neki, hogy jöjjön.
- Ne, szerintem amúgy se jöhetnél. De majd elmesélem mi volt, oké?
- Oké, de most menj! - Mosolyodott el Abby, majd ő is kiment a teremből.
  Kissé bátortalanul felléptem a színpadra, és mentem oda a Legfőbb Fény Angyalhoz.
- Jó napot kívánok, miért hívott? - Kérdeztem izgalmam miatt a teljesen nyilvánvalót.
- A foglalkozásodról szeretnék beszélni veled. - Szólalt meg, de szokásommal ellentétben, most nem kérdeztem közbe semmit, egyszerűen csak vártam, hogy folytassa, amibe belekezdett.
- Nos, mint gondolom te is észrevetted, te kimaradtál a felsorolásból. Ez azért van, mert rád különleges feladatot bíztunk, amit külön szerettünk volna elmagyarázni. Ezért vagy most itt, és beszélsz velem. Szóval, mint bizonyára te is tudod, mostanában egyre kevésbé hallgatnak az őrangyalokra az emberek. Épp ezért, a Tanács megszavazta, hogy legyen egy olyan Angyal is, aki emberek között járhat, mindig más-más alakban, és segítheti őket, barátjuk lehet. Így tulajdonképpen félig-meddig őrangyal leszel, de igazi megnevezésed tulajdonképpen barát lenne. Az emberek látni fognak, de te döntheted el, hogy kinek milyen formában jelensz meg. Ezt a képességet azért kapod, mert nem biztos, hogy mindenkire ugyanúgy tudsz hatni mostani kinézetedben.
- Á, értem, köszönöm, hogy engem választottak! Alig várom, hogy elmondhassam Tyra-nak!
- Tyra-nak? Tyra Natellről beszélsz? Arról a Tyra Natellről, aki Sötétség Angyal? Te nem is tudtad? Fény és Sötétség Angyala nem találkozhatnak ameddig szolgálatuk le nem járt...
  Teljesen ledöbbentem. Nem találkozhatok legalább 20 évig Tyra-val?


u.i.: KOMIZZATOK PLS!
üdv.: Carla :)

1. fejezet: A levél

1. fejezet

Szóval itt van. Megérkezett. A levél, melyről minden korombeli angyal álmodik. Az eredmény!

Mohón olvasom fel a küldeményt, mely egyenesen az Angyalok Tanácsától jött.

Kedves Lillian! 

Ezennel meghívjuk Önt, és kedves Barátait
a tavaszi napforduló előestéjén hagyományosan megrendezett

Angyallá Avatási- és Besorolási Ceremóniára,

az Angyalok Tanácsának épületében.

Feltétlenül jelenjen meg

a Ceremónia megkezdése előtt legalább 20 perccel,

hogy tájékozódjon
a Ceremónia lemeneteléről.

                                                            Üdvözlettel:

Az Angyalok Tanácsa        

  Hmmm...Ez mégsem az. Gondolhattam volna, hogy nem levélben küldik ki, hogy Fény Angyala, vagy Sötétség Angyala leszek. De naiv vagyok! De hát a remény az remény...

  Hirtelen kopognak. Ki lehet az kora reggel?
  -Ki az? - kérdeztem

-Megkaptam! - jött a kiáltás válasz helyett

-Gyere be, Tyra! - Hát persze. Csak Tyra képes ilyen korán beállítani. Nem is alszik?!

-Júj, Lily, képzeld, megkaptam! Meghívtak a Besorolási Ceremóniára! Ezek szerint átmentem! - Ujjongott legkedvesebb barátnőm. Hangulatát gyorsan átvettem én is.

-Hurrá! Remélem mindketten Fény Angyalai leszünk! Olyan boldog vagyok!

  Mindenki Fény Angyal akar lenni. Az ő dolguk többek között az ihlet adása a művészeknek, a boldogság, a remény érzésének keltése, és még sorolhatnám. Például az őrangyalok is Fény Angyalai. Milyen klassz is lenne egy kislány őrangyalának lenni! Vagy egy fiatal művész múzsájaként ihletet adni! A Fény Angyalaihoz kötünk mindent, ami érzelmekkel kapcsolatos.
  A Sötétség Angyalai változtatják meg a napszakokat, felelnek a dolgok elromlásáért, elkopásáért. Ők irányítják a viharokat, záporokat is, egyszóval felelnek a természet rendjéért. Az ő utasításukra történnek különféle katasztrófák, árvizek, tornádók, cunamik a Földön. 
  De nem gonoszak, vagy rosszindulatúak ők se, csak ez így helyes. Ha nem lennének szomorúak az emberek néha, soha nem örülnének semminek teljes szívből. Ha nem lennének viharok, záporok, a földek szomjaznának. Ha nem lenne éjszaka, nem tudna "megpihenni" a természet. Ha nem romlanának el a dolgok, nem mozogna a gazdaság a Földön. Minden TÚL tökéletes lenne. Akkor minden jó dolgot megszoknának, és természetesnek vennének az emberek.
  A mi családunk generációk óta Fény Angyala. Kivétel nélkül, mindenki. Még senkivel se találkoztam, akinek a családjában hasonlóan mindig csak Fény, vagy csak Sötétség angyal volt. Persze ezt nem is illik megkérdezni. Mindenkinek csak a családja - vagy még az se -, és a szűk baráti köre tudja. Ez egy soha ki nem mondott, le nem írt szabály. Nekem se mondta el senki, mégis érzem, hogy nem szabad, mint ahogy mindenki más is. Általában csak találgat mindenki, hogy egy-egy családból ki milyen angyal, de még ezt is csak burkoltan. Tyra se tudja, milyen angyalok a felmenőim, én se tudom az övéit.
   -Gondolj bele, már csak 2 nap! Mit vársz legjobban? - Tettem fel a kérdést, melyet bár sokszor megkérdeztem, soha sem vált unalmassá tőle a beszélgetésünk
-Az érzést, hogy szabad vagyok, felfedezhetem az erdőket, vízeséseket. Vagyis, hogy nem ismerek mindent, rám vár az egész. Te? - Mondta kissé keserűen, bár úgy tettem, mintha észre se vettem volna.
-Találkozni szeretnék az ottani Angyalokkal. Meg még ugyan azt is nagyon szeretném, amit te. 
-Megígérnél nekem valamit? - Váltott egyik pillanatról a másikra komolyra a hangja.
-Persze. Mondd!
-Ígérd meg, hogy soha sem fogsz elfelejteni! Hogy majd találkozunk, akármilyen messze is legyünk egymástól! - Szólt könnyekkel küszködve.
  Meglepődtem. Nem tudtam, hogyan vígasztaljam meg,  ahogy azt se, mi borította ki ennyire. Nagyon ritkán fakadt ki, így nem tudtam mit mondani, amivel megvigasztalhatnám. Végül nagy nehezen kinyögtem:
-Megígérem. Soha sem foglak elfelejteni, akármi is történjen. Te sokkal több vagy nekem egyszerű barátnál, mért is felejtenélek el? -  Mondtam, és ekkor mintha felébredtem volna; elöntött a felismerés, hogy Tyra-nál számomra nincs fontosabb a világon. Odaléptem hozzá és átöleltem. Ő a lehető legjobb barát, testvér, akit csak kívánhatok. Mellettem volt mindig; jóban, rosszban, amikor meghaltak anyuék....
  Kis idővel később, bizonytalanul megkérdeztem:
-Történt valami?
  Nem válaszolt.