1. fejezet
Szóval itt van. Megérkezett. A levél, melyről minden korombeli angyal álmodik. Az eredmény!
Mohón olvasom fel a küldeményt, mely egyenesen az Angyalok Tanácsától jött.
Kedves Lillian!
Ezennel meghívjuk Önt, és kedves Barátait
a tavaszi napforduló előestéjén hagyományosan megrendezett
a tavaszi napforduló előestéjén hagyományosan megrendezett
Angyallá Avatási- és Besorolási Ceremóniára,
az Angyalok Tanácsának épületében.
Feltétlenül jelenjen meg
a Ceremónia megkezdése előtt legalább 20 perccel,
hogy tájékozódjon
a Ceremónia lemeneteléről.
a Ceremónia lemeneteléről.
Üdvözlettel:
Az Angyalok Tanácsa
Hmmm...Ez mégsem az. Gondolhattam volna, hogy nem levélben küldik ki, hogy Fény Angyala, vagy Sötétség Angyala leszek. De naiv vagyok! De hát a remény az remény...
Hirtelen kopognak. Ki lehet az kora reggel?
-Ki az? - kérdeztem
-Ki az? - kérdeztem
-Megkaptam! - jött a kiáltás válasz helyett
-Gyere be, Tyra! - Hát persze. Csak Tyra képes ilyen korán beállítani. Nem is alszik?!
-Júj, Lily, képzeld, megkaptam! Meghívtak a Besorolási Ceremóniára! Ezek szerint átmentem! - Ujjongott legkedvesebb barátnőm. Hangulatát gyorsan átvettem én is.
-Hurrá! Remélem mindketten Fény Angyalai leszünk! Olyan boldog vagyok!
Mindenki Fény Angyal akar lenni. Az ő dolguk többek között az ihlet adása a művészeknek, a boldogság, a remény érzésének keltése, és még sorolhatnám. Például az őrangyalok is Fény Angyalai. Milyen klassz is lenne egy kislány őrangyalának lenni! Vagy egy fiatal művész múzsájaként ihletet adni! A Fény Angyalaihoz kötünk mindent, ami érzelmekkel kapcsolatos.
A Sötétség Angyalai változtatják meg a napszakokat, felelnek a dolgok elromlásáért, elkopásáért. Ők irányítják a viharokat, záporokat is, egyszóval felelnek a természet rendjéért. Az ő utasításukra történnek különféle katasztrófák, árvizek, tornádók, cunamik a Földön.
De nem gonoszak, vagy rosszindulatúak ők se, csak ez így helyes. Ha nem lennének szomorúak az emberek néha, soha nem örülnének semminek teljes szívből. Ha nem lennének viharok, záporok, a földek szomjaznának. Ha nem lenne éjszaka, nem tudna "megpihenni" a természet. Ha nem romlanának el a dolgok, nem mozogna a gazdaság a Földön. Minden TÚL tökéletes lenne. Akkor minden jó dolgot megszoknának, és természetesnek vennének az emberek.
A mi családunk generációk óta Fény Angyala. Kivétel nélkül, mindenki. Még senkivel se találkoztam, akinek a családjában hasonlóan mindig csak Fény, vagy csak Sötétség angyal volt. Persze ezt nem is illik megkérdezni. Mindenkinek csak a családja - vagy még az se -, és a szűk baráti köre tudja. Ez egy soha ki nem mondott, le nem írt szabály. Nekem se mondta el senki, mégis érzem, hogy nem szabad, mint ahogy mindenki más is. Általában csak találgat mindenki, hogy egy-egy családból ki milyen angyal, de még ezt is csak burkoltan. Tyra se tudja, milyen angyalok a felmenőim, én se tudom az övéit.
-Gondolj bele, már csak 2 nap! Mit vársz legjobban? - Tettem fel a kérdést, melyet bár sokszor megkérdeztem, soha sem vált unalmassá tőle a beszélgetésünk
-Az érzést, hogy szabad vagyok, felfedezhetem az erdőket, vízeséseket. Vagyis, hogy nem ismerek mindent, rám vár az egész. Te? - Mondta kissé keserűen, bár úgy tettem, mintha észre se vettem volna.
-Találkozni szeretnék az ottani Angyalokkal. Meg még ugyan azt is nagyon szeretném, amit te.
-Megígérnél nekem valamit? - Váltott egyik pillanatról a másikra komolyra a hangja.
-Persze. Mondd!
-Ígérd meg, hogy soha sem fogsz elfelejteni! Hogy majd találkozunk, akármilyen messze is legyünk egymástól! - Szólt könnyekkel küszködve.
Meglepődtem. Nem tudtam, hogyan vígasztaljam meg, ahogy azt se, mi borította ki ennyire. Nagyon ritkán fakadt ki, így nem tudtam mit mondani, amivel megvigasztalhatnám. Végül nagy nehezen kinyögtem:
-Megígérem. Soha sem foglak elfelejteni, akármi is történjen. Te sokkal több vagy nekem egyszerű barátnál, mért is felejtenélek el? - Mondtam, és ekkor mintha felébredtem volna; elöntött a felismerés, hogy Tyra-nál számomra nincs fontosabb a világon. Odaléptem hozzá és átöleltem. Ő a lehető legjobb barát, testvér, akit csak kívánhatok. Mellettem volt mindig; jóban, rosszban, amikor meghaltak anyuék....
Kis idővel később, bizonytalanul megkérdeztem:
-Történt valami?
Nem válaszolt.
Mindenki Fény Angyal akar lenni. Az ő dolguk többek között az ihlet adása a művészeknek, a boldogság, a remény érzésének keltése, és még sorolhatnám. Például az őrangyalok is Fény Angyalai. Milyen klassz is lenne egy kislány őrangyalának lenni! Vagy egy fiatal művész múzsájaként ihletet adni! A Fény Angyalaihoz kötünk mindent, ami érzelmekkel kapcsolatos.
A Sötétség Angyalai változtatják meg a napszakokat, felelnek a dolgok elromlásáért, elkopásáért. Ők irányítják a viharokat, záporokat is, egyszóval felelnek a természet rendjéért. Az ő utasításukra történnek különféle katasztrófák, árvizek, tornádók, cunamik a Földön.
De nem gonoszak, vagy rosszindulatúak ők se, csak ez így helyes. Ha nem lennének szomorúak az emberek néha, soha nem örülnének semminek teljes szívből. Ha nem lennének viharok, záporok, a földek szomjaznának. Ha nem lenne éjszaka, nem tudna "megpihenni" a természet. Ha nem romlanának el a dolgok, nem mozogna a gazdaság a Földön. Minden TÚL tökéletes lenne. Akkor minden jó dolgot megszoknának, és természetesnek vennének az emberek.
A mi családunk generációk óta Fény Angyala. Kivétel nélkül, mindenki. Még senkivel se találkoztam, akinek a családjában hasonlóan mindig csak Fény, vagy csak Sötétség angyal volt. Persze ezt nem is illik megkérdezni. Mindenkinek csak a családja - vagy még az se -, és a szűk baráti köre tudja. Ez egy soha ki nem mondott, le nem írt szabály. Nekem se mondta el senki, mégis érzem, hogy nem szabad, mint ahogy mindenki más is. Általában csak találgat mindenki, hogy egy-egy családból ki milyen angyal, de még ezt is csak burkoltan. Tyra se tudja, milyen angyalok a felmenőim, én se tudom az övéit.
-Gondolj bele, már csak 2 nap! Mit vársz legjobban? - Tettem fel a kérdést, melyet bár sokszor megkérdeztem, soha sem vált unalmassá tőle a beszélgetésünk
-Az érzést, hogy szabad vagyok, felfedezhetem az erdőket, vízeséseket. Vagyis, hogy nem ismerek mindent, rám vár az egész. Te? - Mondta kissé keserűen, bár úgy tettem, mintha észre se vettem volna.
-Találkozni szeretnék az ottani Angyalokkal. Meg még ugyan azt is nagyon szeretném, amit te.
-Megígérnél nekem valamit? - Váltott egyik pillanatról a másikra komolyra a hangja.
-Persze. Mondd!
-Ígérd meg, hogy soha sem fogsz elfelejteni! Hogy majd találkozunk, akármilyen messze is legyünk egymástól! - Szólt könnyekkel küszködve.
Meglepődtem. Nem tudtam, hogyan vígasztaljam meg, ahogy azt se, mi borította ki ennyire. Nagyon ritkán fakadt ki, így nem tudtam mit mondani, amivel megvigasztalhatnám. Végül nagy nehezen kinyögtem:
-Megígérem. Soha sem foglak elfelejteni, akármi is történjen. Te sokkal több vagy nekem egyszerű barátnál, mért is felejtenélek el? - Mondtam, és ekkor mintha felébredtem volna; elöntött a felismerés, hogy Tyra-nál számomra nincs fontosabb a világon. Odaléptem hozzá és átöleltem. Ő a lehető legjobb barát, testvér, akit csak kívánhatok. Mellettem volt mindig; jóban, rosszban, amikor meghaltak anyuék....
Kis idővel később, bizonytalanul megkérdeztem:
-Történt valami?
Nem válaszolt.
