2. fejezet
Hangosan szipogott és zokogott a vállamon. Nem tudtam, mi rosszat mondtam, ami ennyire kiborította. Tyrának mindig is voltak ilyen pillanatai. Soha sem tudtam teljesen kiigazodni a hangulatváltozásain. Hirtelen nekikezdett, s ilyenkor tanácsos volt megvárni, mire megnyugszik, s utána már olyan, mintha mi sem történt volna.
* * *
A következő 2 napban szinte el sem engedett, mondhatni kiskutyaként követett egész nap. De ez engem egyáltalán nem zavart, örültem, hogy vele lehetek. Tudom, ez hülyén hangzik, de nem teltem be azzal a 21 évvel, amit szinte egyfolytában együtt töltöttünk.
Mikor kicsi voltam, együtt játszottunk, labdáztunk egész nap. Most inkább beszélgettünk, nevettünk. Végre kipróbálhattunk egy-két földi szokást is, Tyra egyik nővérének köszönhetően: kisminkeltük magunkat! Ugyanis ő, mivel már angyal, és járt a földön, beszerzett nekünk egy-két érdekes cuccot. Kicsit fura érzés volt sminkben lenni, de amikor már belejöttünk nagyon élveztük mind a ketten. Igaz, néha összekevertük a rúzst a szemhéjpúderrel vagy az arcpirosítóval, de megérte kipróbálni. Mikor rájöttünk ezekre a dolgokra, csak úgy dőltünk a nevetéstől. Hát ezért néztek ki a halandók annyira másként a képeken sminkkel!
Tyrának nagy családja van: eddig 2 nővérével találkoztam, Mirabelle-lel, és Corinnával, valamint hugával, Kallie-vel is régóta ismerjük egymást. Rajtuk kívül van még két bátyja, Nolan és Luke. Tyra-nak csak az anyja él, Darlene, nekem csak Mrs. Natell.
Ezzel szemben nekem csak egy nővérem, Sasha, és egy hugom van, Lynette, Sasha-nak és nekem csak Nettie. Sasha tavaly előtt ment le a földre, azóta nem találkoztunk. Hugom, Nettie 3 évvel fiatalabb nálam. A szüleink eltűntek, és még ma sem magyarázta meg senki, hogy hogy történhettek ezek a dolgok. Egyszerűen ráfogták az esetre, hogy nem vigyáztak eléggé, és meghaltak.
Az angyalok körében az a szokás, hogy először minden angyal munkába áll 19 éves korában, és legkevesebb 20 év elteltével jöhet vissza, és alapíthat családot. Kivétel ez alól a szabály alól az őrangyalok, akiknek egész életükben a védencükkel kell maradniuk. Épp ezért szerencse, hogy lassan öregszünk, és egy angyal akár 200 évig is elél. Így alapíthat egy őrangyal is családot.
Sasha rendszeresen ír levelet, aminek nagyon örülök. Ő per pillanat múzsa, tehát, mint mindenki a családunkban, ő is Fény Angyal. Nagyon jól végzi Sassy a dolgát, sokat és sokan dicsérik. Emlékszem, volt olyan, hogy még nekem is gratuláltak!
Együtt készülődtünk az ünnepségre. Segítettem kiválasztani neki az ideális ruhát, és a haját is megcsináltam szépre. Ő is sokat segített nekem, nélküle nem is tudom, hogy sikerült volna minden időre.
Bár végül is mindegy lett, hányra lettünk készen, így is, úgy is késtünk. Ugyanis az utolsó percben még hirtelen eltűnt a meghívóm, és csak meghívóval lehet bejutni. Ezzel elment még negyed óránk, és a "20 perccel a kezdés előtt" érkezésből lett végül "két perccel a kezdés előtt érkezés".
A teremben mindenfelé különböző színű, szebbnél szebb ruhába öltözött ismerőseink voltak, a székeken pedig megszámlálhatatlan mennyiségű rokon, barát ült. Társaink tőlünk a legtávolabbra eső sarokban álltak, és épp bőszen magyarázott valamit nekik a tanárunk, mikor odaérkeztünk hozzájuk.
- ...terembe kell menni. Akkor sok sikert! - Csíptem el mondandójának utolsó pár szavát.
Épphogy csak be tudtunk állni társaink mellé Tyrával, amikor elkezdődött az ünnepség. Névsor szerint kellett állni, amit késésünk miatt persze nem tudtunk, így ez is nagy kavarodást okozott. Végül, mire beállt Tyra Kiana Munds mögé, pont ő következett.
-Natell, Tyra! - szólította fel őt az okleveléért a ceremóniamester, majd adta oda neki az eredményt. Tyra kicsit remegett, de végül gyorsan lement ő is a színpadról.
Mikor én jöttem az a pár pillanat ami alatt a többiek átvették az oklevelüket, saját szemszögömből éveknek tűnt. Úgy éreztem, mintha sose jutnék át a színpadon, bizonytalanul lépkedtem fel a fehér márványlépcsőkön majd sétáltam végig a színpadon az oklevelemért.
Az oklevél tulajdonképpen egy borítékban lapult, s a borítékon csak a nevem szerepelt. Az oklevél színéről lehet legkönyebben megállapítani, hogy Fény, vagy Sötétség Angyal lett-e az illető. Fehér oklevelet Fény Angyalok kapnak, míg feketét a Sötétség Angyalai.
Óvatosan kinyitottam a borítékomat, éééééés: Fény Angyal lettem! Éljeen! Teljesült az álmom! Pár nap múlva már a Földön leszek, találkozok Sassyvel, vagy őrangyal leszek, vagy....
Nagy lelkesedésemben észre sem vettem, hogy körülöttem mindenki, amint megnézte a borítékját, rögtön el is siet az egyik terembe a kettő közül. Az egyik ajtó a Sötétség, másik meg a Fény Angalaihoz vezet. Csak azt nem tudom, hogy melyik melyik. Hát persze. Az angyaloknál szinte már bevett szokássá vált az évek alatt, hogy semmit sem tábláznak ki, így ha akarsz valamit, muszály megkérdezni.
Szerencsémre az előttem lévő Abby Sabrene is pont akkorra nézte meg a saját oklevelét is, és ahelyett, hogy elment volna, rögtön a segítségemre sietett, mikor látta rajtam, hogy nem tudom, hogy most hova menjek, és mit kezdjek magammal.
Abby magas, vékony lány volt, és rövid szőke haja méginkább kiemelte arcát. Fekete ruhája is egyszerű, és mégis valahogy fenséges volt. Haját, mint minden hétköznap, most is lógni hagyta. Szinte már meg is fogalmazódott bennem a mottó miközben eltervezte megjelenését: A kevesebb néha több.
- Szia Lily, Fény? - Kérdezte mellém lépve.
- Szia. Igen. Tudsz segíteni, hogy most melyik terembe menjek? - Mutattam az előttem lévő két ajtóra.
- Természetesen. Fény Angyalai balra, Sötétség Angyalai jobbra. Jössz? - Nyújtotta a kezét felém mosolyogva.
- Persze, menjünk! - Szóltam és beléptünk.
Mikor megláttak minket, éljenzés tört ki. Mindenki hívott, hogy üljünk melléjük, de én csak egy arcot kerestem...
- Tyra? - kérdeztem meg végül Abbyt is, hátha csak én nem vettem őt észre.
- Nem látom sehol. Lehet csak kiment mosdóba, és csak azért nincs itt. - Próbált nyugtatni, mert tudta, hogy Tyra mennyire fontos nekem.
Vártuk, vártuk, de nem tűnt fel. Végül szomorúan feladtam a reményt. Ha ő Sötétség Angyala, akkor sem történt semmi. Ugyanúgy folytatódik minden, ahogy eddig. Sokat nevetünk, beszélgetünk egymással, ezen túl is.
A teremben még elmondták, hogy végül kinek mi lesz a foglalkozása. Szinte ugyanolyan volt ez az ünnepség is, mint az előző, amin az okleveleket osztották ki. Szóval újra végig kellett szenvednem azt a sok időt, ameddig eljutottak az "S" betűig.
De előtte, még mikor csak az "F" betű jött volna, teljesen elpirulva lépett be Eugenia Gerrard is, aki rákvörösen mesélni kezdte, hogy ő véletlenül a Sötétség Angyalaihoz ment be, és ezt csak akkor vette észre, amikor nem szólították. Még abban a percben közbekérdezett a Sötétség Angyalainál, hogy őt mért nem hívják ki. Akkor jöttek rá, hogy Eugenia nem is Sötétség Angyala.
Mindenki a nevetését próbálta magába fojtani. Hirtelen valaki bekiáltott.
- Téged se az eszedért fognak elrabolni! - Erre már senki se tudta visszatartani a röhögését.
- Kik? - Kérdezett közbe Eugenia is. Most már a Legfőbb Fény angyal is nevetett, Eugenia meg értetlenül nézett körül.
Végül, mire az Eugenia által kiváltott általános derültség alábbhagyott, folytatódott az ünnepség. Előbb-utóbb elérkeztünk az "S" betűhöz is, nagy örömünkre.
- Sabrene, Abby! - szólították Abbyt, aki az izgalomtól remegve sétált fel a színpadra. Ott kevésbé halkan, úgy, hogy ne halljuk, elmondták neki jövőbeli foglalkozását.
Abby boldogan ült vissza mellém, és újságolt be jövőjéről.
- Júj, Lily, képzeld, őrangyal leszek! El sem hiszem! Egész eddigi életemben erről álmodtam! Hát nem csodálatos?!
- De, gratulálok!
- Helen, Trust! - szakította félbe ujjongó beszélgetésünket a Legfőbb Fény Angyal hangja.
Értetlenkedve néztünk egymásra. És én? Engem mért hagytak ki? Kissé félve, de értetlenül vártam végig Abbyvel az újabb ünnepség végét, hogy utánajárhassak a dolognak.
Az ünnepség végén nem is nekem kellett átverekednem magam a tömegen, a Legfőbb Fény Angyal nézett felém, és jelezte, hogy kövessem. Tétovázva mentem utána a színpad mögé, de előtte még gyors búcsút vettem Abbytől.
- Szia, akkor majd találkozunk!
- Szia, biztos ne kísérjelek el? - Kérdezte meg még egyszer Abby, hátha mégis megengedem neki, hogy jöjjön.
- Ne, szerintem amúgy se jöhetnél. De majd elmesélem mi volt, oké?
- Oké, de most menj! - Mosolyodott el Abby, majd ő is kiment a teremből.
Kissé bátortalanul felléptem a színpadra, és mentem oda a Legfőbb Fény Angyalhoz.
- Jó napot kívánok, miért hívott? - Kérdeztem izgalmam miatt a teljesen nyilvánvalót.
- A foglalkozásodról szeretnék beszélni veled. - Szólalt meg, de szokásommal ellentétben, most nem kérdeztem közbe semmit, egyszerűen csak vártam, hogy folytassa, amibe belekezdett.
- Nos, mint gondolom te is észrevetted, te kimaradtál a felsorolásból. Ez azért van, mert rád különleges feladatot bíztunk, amit külön szerettünk volna elmagyarázni. Ezért vagy most itt, és beszélsz velem. Szóval, mint bizonyára te is tudod, mostanában egyre kevésbé hallgatnak az őrangyalokra az emberek. Épp ezért, a Tanács megszavazta, hogy legyen egy olyan Angyal is, aki emberek között járhat, mindig más-más alakban, és segítheti őket, barátjuk lehet. Így tulajdonképpen félig-meddig őrangyal leszel, de igazi megnevezésed tulajdonképpen barát lenne. Az emberek látni fognak, de te döntheted el, hogy kinek milyen formában jelensz meg. Ezt a képességet azért kapod, mert nem biztos, hogy mindenkire ugyanúgy tudsz hatni mostani kinézetedben.
- Á, értem, köszönöm, hogy engem választottak! Alig várom, hogy elmondhassam Tyra-nak!
- Tyra-nak? Tyra Natellről beszélsz? Arról a Tyra Natellről, aki Sötétség Angyal? Te nem is tudtad? Fény és Sötétség Angyala nem találkozhatnak ameddig szolgálatuk le nem járt...
Teljesen ledöbbentem. Nem találkozhatok legalább 20 évig Tyra-val?
u.i.: KOMIZZATOK PLS!
üdv.: Carla :)
Tyrának nagy családja van: eddig 2 nővérével találkoztam, Mirabelle-lel, és Corinnával, valamint hugával, Kallie-vel is régóta ismerjük egymást. Rajtuk kívül van még két bátyja, Nolan és Luke. Tyra-nak csak az anyja él, Darlene, nekem csak Mrs. Natell.
Ezzel szemben nekem csak egy nővérem, Sasha, és egy hugom van, Lynette, Sasha-nak és nekem csak Nettie. Sasha tavaly előtt ment le a földre, azóta nem találkoztunk. Hugom, Nettie 3 évvel fiatalabb nálam. A szüleink eltűntek, és még ma sem magyarázta meg senki, hogy hogy történhettek ezek a dolgok. Egyszerűen ráfogták az esetre, hogy nem vigyáztak eléggé, és meghaltak.
Az angyalok körében az a szokás, hogy először minden angyal munkába áll 19 éves korában, és legkevesebb 20 év elteltével jöhet vissza, és alapíthat családot. Kivétel ez alól a szabály alól az őrangyalok, akiknek egész életükben a védencükkel kell maradniuk. Épp ezért szerencse, hogy lassan öregszünk, és egy angyal akár 200 évig is elél. Így alapíthat egy őrangyal is családot.
Sasha rendszeresen ír levelet, aminek nagyon örülök. Ő per pillanat múzsa, tehát, mint mindenki a családunkban, ő is Fény Angyal. Nagyon jól végzi Sassy a dolgát, sokat és sokan dicsérik. Emlékszem, volt olyan, hogy még nekem is gratuláltak!
Együtt készülődtünk az ünnepségre. Segítettem kiválasztani neki az ideális ruhát, és a haját is megcsináltam szépre. Ő is sokat segített nekem, nélküle nem is tudom, hogy sikerült volna minden időre.
Bár végül is mindegy lett, hányra lettünk készen, így is, úgy is késtünk. Ugyanis az utolsó percben még hirtelen eltűnt a meghívóm, és csak meghívóval lehet bejutni. Ezzel elment még negyed óránk, és a "20 perccel a kezdés előtt" érkezésből lett végül "két perccel a kezdés előtt érkezés".
A teremben mindenfelé különböző színű, szebbnél szebb ruhába öltözött ismerőseink voltak, a székeken pedig megszámlálhatatlan mennyiségű rokon, barát ült. Társaink tőlünk a legtávolabbra eső sarokban álltak, és épp bőszen magyarázott valamit nekik a tanárunk, mikor odaérkeztünk hozzájuk.
- ...terembe kell menni. Akkor sok sikert! - Csíptem el mondandójának utolsó pár szavát.
Épphogy csak be tudtunk állni társaink mellé Tyrával, amikor elkezdődött az ünnepség. Névsor szerint kellett állni, amit késésünk miatt persze nem tudtunk, így ez is nagy kavarodást okozott. Végül, mire beállt Tyra Kiana Munds mögé, pont ő következett.
-Natell, Tyra! - szólította fel őt az okleveléért a ceremóniamester, majd adta oda neki az eredményt. Tyra kicsit remegett, de végül gyorsan lement ő is a színpadról.
Mikor én jöttem az a pár pillanat ami alatt a többiek átvették az oklevelüket, saját szemszögömből éveknek tűnt. Úgy éreztem, mintha sose jutnék át a színpadon, bizonytalanul lépkedtem fel a fehér márványlépcsőkön majd sétáltam végig a színpadon az oklevelemért.
Az oklevél tulajdonképpen egy borítékban lapult, s a borítékon csak a nevem szerepelt. Az oklevél színéről lehet legkönyebben megállapítani, hogy Fény, vagy Sötétség Angyal lett-e az illető. Fehér oklevelet Fény Angyalok kapnak, míg feketét a Sötétség Angyalai.
Óvatosan kinyitottam a borítékomat, éééééés: Fény Angyal lettem! Éljeen! Teljesült az álmom! Pár nap múlva már a Földön leszek, találkozok Sassyvel, vagy őrangyal leszek, vagy....
Szerencsémre az előttem lévő Abby Sabrene is pont akkorra nézte meg a saját oklevelét is, és ahelyett, hogy elment volna, rögtön a segítségemre sietett, mikor látta rajtam, hogy nem tudom, hogy most hova menjek, és mit kezdjek magammal.
Abby magas, vékony lány volt, és rövid szőke haja méginkább kiemelte arcát. Fekete ruhája is egyszerű, és mégis valahogy fenséges volt. Haját, mint minden hétköznap, most is lógni hagyta. Szinte már meg is fogalmazódott bennem a mottó miközben eltervezte megjelenését: A kevesebb néha több.
- Szia Lily, Fény? - Kérdezte mellém lépve.
- Szia. Igen. Tudsz segíteni, hogy most melyik terembe menjek? - Mutattam az előttem lévő két ajtóra.
- Természetesen. Fény Angyalai balra, Sötétség Angyalai jobbra. Jössz? - Nyújtotta a kezét felém mosolyogva.
- Persze, menjünk! - Szóltam és beléptünk.
Mikor megláttak minket, éljenzés tört ki. Mindenki hívott, hogy üljünk melléjük, de én csak egy arcot kerestem...
- Tyra? - kérdeztem meg végül Abbyt is, hátha csak én nem vettem őt észre.
- Nem látom sehol. Lehet csak kiment mosdóba, és csak azért nincs itt. - Próbált nyugtatni, mert tudta, hogy Tyra mennyire fontos nekem.
Vártuk, vártuk, de nem tűnt fel. Végül szomorúan feladtam a reményt. Ha ő Sötétség Angyala, akkor sem történt semmi. Ugyanúgy folytatódik minden, ahogy eddig. Sokat nevetünk, beszélgetünk egymással, ezen túl is.
A teremben még elmondták, hogy végül kinek mi lesz a foglalkozása. Szinte ugyanolyan volt ez az ünnepség is, mint az előző, amin az okleveleket osztották ki. Szóval újra végig kellett szenvednem azt a sok időt, ameddig eljutottak az "S" betűig.
De előtte, még mikor csak az "F" betű jött volna, teljesen elpirulva lépett be Eugenia Gerrard is, aki rákvörösen mesélni kezdte, hogy ő véletlenül a Sötétség Angyalaihoz ment be, és ezt csak akkor vette észre, amikor nem szólították. Még abban a percben közbekérdezett a Sötétség Angyalainál, hogy őt mért nem hívják ki. Akkor jöttek rá, hogy Eugenia nem is Sötétség Angyala.
Mindenki a nevetését próbálta magába fojtani. Hirtelen valaki bekiáltott.
- Téged se az eszedért fognak elrabolni! - Erre már senki se tudta visszatartani a röhögését.
- Kik? - Kérdezett közbe Eugenia is. Most már a Legfőbb Fény angyal is nevetett, Eugenia meg értetlenül nézett körül.
Végül, mire az Eugenia által kiváltott általános derültség alábbhagyott, folytatódott az ünnepség. Előbb-utóbb elérkeztünk az "S" betűhöz is, nagy örömünkre.
- Sabrene, Abby! - szólították Abbyt, aki az izgalomtól remegve sétált fel a színpadra. Ott kevésbé halkan, úgy, hogy ne halljuk, elmondták neki jövőbeli foglalkozását.
Abby boldogan ült vissza mellém, és újságolt be jövőjéről.
- Júj, Lily, képzeld, őrangyal leszek! El sem hiszem! Egész eddigi életemben erről álmodtam! Hát nem csodálatos?!
- De, gratulálok!
- Helen, Trust! - szakította félbe ujjongó beszélgetésünket a Legfőbb Fény Angyal hangja.
Értetlenkedve néztünk egymásra. És én? Engem mért hagytak ki? Kissé félve, de értetlenül vártam végig Abbyvel az újabb ünnepség végét, hogy utánajárhassak a dolognak.
Az ünnepség végén nem is nekem kellett átverekednem magam a tömegen, a Legfőbb Fény Angyal nézett felém, és jelezte, hogy kövessem. Tétovázva mentem utána a színpad mögé, de előtte még gyors búcsút vettem Abbytől.
- Szia, akkor majd találkozunk!
- Szia, biztos ne kísérjelek el? - Kérdezte meg még egyszer Abby, hátha mégis megengedem neki, hogy jöjjön.
- Ne, szerintem amúgy se jöhetnél. De majd elmesélem mi volt, oké?
- Oké, de most menj! - Mosolyodott el Abby, majd ő is kiment a teremből.
Kissé bátortalanul felléptem a színpadra, és mentem oda a Legfőbb Fény Angyalhoz.
- Jó napot kívánok, miért hívott? - Kérdeztem izgalmam miatt a teljesen nyilvánvalót.
- A foglalkozásodról szeretnék beszélni veled. - Szólalt meg, de szokásommal ellentétben, most nem kérdeztem közbe semmit, egyszerűen csak vártam, hogy folytassa, amibe belekezdett.
- Nos, mint gondolom te is észrevetted, te kimaradtál a felsorolásból. Ez azért van, mert rád különleges feladatot bíztunk, amit külön szerettünk volna elmagyarázni. Ezért vagy most itt, és beszélsz velem. Szóval, mint bizonyára te is tudod, mostanában egyre kevésbé hallgatnak az őrangyalokra az emberek. Épp ezért, a Tanács megszavazta, hogy legyen egy olyan Angyal is, aki emberek között járhat, mindig más-más alakban, és segítheti őket, barátjuk lehet. Így tulajdonképpen félig-meddig őrangyal leszel, de igazi megnevezésed tulajdonképpen barát lenne. Az emberek látni fognak, de te döntheted el, hogy kinek milyen formában jelensz meg. Ezt a képességet azért kapod, mert nem biztos, hogy mindenkire ugyanúgy tudsz hatni mostani kinézetedben.
- Á, értem, köszönöm, hogy engem választottak! Alig várom, hogy elmondhassam Tyra-nak!
- Tyra-nak? Tyra Natellről beszélsz? Arról a Tyra Natellről, aki Sötétség Angyal? Te nem is tudtad? Fény és Sötétség Angyala nem találkozhatnak ameddig szolgálatuk le nem járt...
Teljesen ledöbbentem. Nem találkozhatok legalább 20 évig Tyra-val?
u.i.: KOMIZZATOK PLS!
üdv.: Carla :)
